|
Egy akadályon nagy sebességgel való keresztülhajtáskor a gumiabroncs formájának megváltozása által a karkasz sérülhet.
Az ilyen ütés következményei nem mindig észlelhetők, nem fedezhetők fel mindig látható nyomok. Az ütközés által többnyire csak lokálisan, néhány kordszál sérül anélkül, hogy kívülről bármilyen nyoma lenne.
A gumiabroncs forgása közbeni állandó berugózás idővel a sérülés rosszabbodásához vezethet. A gumiköpeny oldalán deformáció léphet fel vagy dudorok keletkezhetnek, amelyek aztán erőteljes levegőveszteséget eredményezhetnek. Az ütéskor a gumiabroncs úgy deformálódhat, hogy a karkasz a kerékpánt és az akadály közé becsípődik. Ebben az esetben a gumiabroncs oldalán a karkaszban sérülés keletkezhet, anélkül hogy a gumiabroncs azonnal levegőt vesztene. A sérülés idővel deformálódást vagy dudorok létrejöttét okozhatja, ami jelentős levegőveszteséggel járhat. A gumiabroncs oldalfalának az úttesttel való érintkezés általi kopása az ilyen károsodás a gumiabroncs oldalfalán jön létre, és abból adódik, hogy az oldalfal az úttest felületén súrlódik. Ez csak akkor fordulhat elő, ha a gumiabroncs oldalfala nagyon erőteljesen lenyomódik, vagyis ha a gumiabroncs nyomása nagyon lecsökkent. Az ilyen jellegű kopás helye a gumiabroncs méretétől és típusától függ. . Javaslat: Az ilyen sérülést mutató gumiabroncsokat alapvetően nem szabad többet használni. Következmény: Ha egy gumiabroncs elégtelen nyomással fut (például nem megfelelően tömítő szelep, szögbefúródás, nem megfelelően tömítő kerékpánt vagy egyéb okok miatt), túlzott deformációs munka jön létre a szövetvázon belül,
aminek túlmelegedés a következménye. A túlzott deformációs munka eredményeképp létrejövő túlmelegedés a gumiabroncs oldalfalában a szövetváz fellazulásához vezet. A gumiabroncs-konstrukció fajtájától, valamint az elégtelen nyomású vagy teljesen leeresztett gumiabronccsal való vezetés időtartamától függően a kordszálak fellazulása különböző módon nyilvánulhat meg. |